2010. április 21., szerda

Elérkezett a pillanat...


...hogy leszüreteljük első salátánkat a Mama kertjéből. És mi mást is készíthetnénk hozzá, mint rántásos kanalast. A dédim receptjei között nálam előkelő helyen szerepel. A rántásos kanalas önmagában nem egy nagy szám. De salátával, méghozzá snidlingessel... A tányér pedig szintén a régmúlt időket idézi meg egy furcsa történetet, amit ma hallottam a nagyanyámtól. A dédnagyanyám kapta ezt a tányért egy szomszéd családtól, ugyanis ők költöztek Németországba, hogy megakadályozzák a lányuk esküvőjét egy itteni montenegrói származású férfival. Jó pár év elteltével hallotta meg a nagyanyám, hogy a lány férjhez ment Németországban, született három gyermeke és végül egy repülőgép rázuhant a bevásárlóközpontra, ahol épp vásárolt... Ez a tányér pedig jó pár évet megélt, még egy munkatábort is átvészelt, a nagyanyám a palacsintákat szokta rajta tálalni... Nagyon szeretem, ha egy tárgynak van története. Manapság annyi mindent összevásárolunk és eldobunk, hogy mire a mi unokáink, dédunokáink felnőnek nem lesz egy tárgy sem, amihez emlékeket vagy történeteket kapcsolhatnánk majd...
De kanyarodjak csak vissza a mai ebédhez. Szóval, a kanalashoz összekeverünk tojást, vizet, sót, lisztet. Kifőzzük. Zsírban lisztet pirítunk szép barnára, és megsózzuk. A kanalasokat leszűrjük és a pirított liszthez keverjük. A salátaöntet: só, cukor, ecet, apróra vágott snidling. Szeretem mikor egy picit dominál a cukor a salátában. Néha zöldhagymával is készítjük. Nagyon egyszerű, és mi nagyon szeretjük. Lehet, hogy csak az emlékek miatt?

4 megjegyzés:

  1. na most rendesen el is pityeredtem, imádtam a dédidet és a tárgyait...mindig visszavágyok...

    VálaszTörlés
  2. Ez a tányér a szívem csücske.

    Ez a kanalas pedig amolyan galuska, nokedli ugye?

    VálaszTörlés
  3. Hát, igen Csilla! Én is imádtam, imádom... Sajnos én már igen keveset éreztem meg a híres bajsai-kishegyesi nagy családi összejövetelekből. De mindig mesélték és a mese alapján elraktároztam magamnak egy kedves hangulatot, amiben a Lízi és a Rézi főztek és etették a nagy családot...
    Áginak: Igen. Nem tudom, hogy használják-e még a kanalas kifejezést valahol, a dédim így hívta, ezért én is így írtam le...

    VálaszTörlés
  4. szerintem meg kéne újra honosítani őket...

    VálaszTörlés