2011. április 26., kedd

Tadamm!





Jött a fejembe az ötlet: BOWLINGNYÚL. Mindez akkor, amikor Gabi tanácsot kért az ügyben, hogy milyen fiús játékot lehetne horgolni. Azt gondoltam ilyet még senki se csinált. Rá is kerestem a neten, és hopp!, nem én találtam fel a spanyol viaszt. Habár nyúl verzióban nem találtam csak varrott bowlingnyulat mégis létezik, horgoltban meg van ninja meg egész állatkert is. Na azért ez nem tartott vissza attól, hogy megvalósítsam drága kis Marcimnak húsvétra, merthát valljuk be, lányoknak sokkal, de sokkal könnyebb ajándékot venni vagy csinálni.
Pamutfonálból horgoltam 4-es tűvel. Csináltam egy kiszámolt prototipust (jópárszor visszafejtettem) és azt másoltam ötször. Ugyanannyi szem, szaporítás-fogyasztás ugyanott, és mégis kicsit mindegyik másmilyen lett. De ez a kézimunka varázsa, nem?
A kis táskát is magam akartam varrni, de annyi időm és anyagom nem volt, hogy kísérletezzek vele, így a mamám lett a varrásmegbízott. Az anyag, meg igazi cukiság, egy huszonéves németországi darabocska.
Marci először nem tudott mit kezdeni velük, aztán megmutattam, hogy hogyan játszuk a bowlingot. De valahogy neki jobban tetszett jó közelről eltalálni a nyulakat. Nem is tudom, miért? :D
Ha Marcit meglátogatom, mindig feltöltődve jövök haza. Az első pár percben kerülget, mint macska a forró kását, aztán egyszercsak elkap és végem: ölelések puszik és hihetetlenül eredeti bókok, vallomások következnek. Ma pl. logikai következtetések formájában: Kriszta, az lehetetlen, hogy én nem szeretlek. Az viszont lehetséges, hogy szeretlek. (Mindez egy alig 4 évestől...) És kaptam csokis puszit is, hogy igazán édes legyen. És kiderült, hogy tegnap töredelmesen elmagyarázta a felnőtteknek, hogy neki az oviban nincsenek barátnői, egy barátnője van, a Kriszta (mármint én, ha nem lenne egyértelmű :D), de ő már felnőtt, de még van apukája és anyukája.
Na, és a rajzok! Nem olyan régen világosodott meg a rajzolás terén és igazi remekműveket alkot. Amikor pár hete elmentem hozzá a születésnapja alkalmából, akkor ezt a rajzot készítette nekem. Egyszerűen el vagyok bűvölve!



2011. április 19., kedd

Cili


Sári kisbarátnőm 4. szülinapjára horgoltam ezt a cicót. Legutóbbi bevallása szerint kedvenc színe a lila és a rózsaszín (ma kiderült, hogy a rózsaszín, a sárga és a fehér a kedvenc :D ). Azt hiszem ez az első nagyobb (lábbal együtt 30 cm-s) amigurumim. Habár garmadával találni az interneten leírásokat, mégis magam számolgattam ki az összes kispálcáját. De az igazi kihívás az arcberendezés "kihímzése" volt számomra. Először is, hogy egy kedves cicalány nézzen vissza ránk, ne egy démoni macska. Másodszor pedig nem nekem találták ki a hímzést, főleg nem kemény horgolt felületre. Olyan érzésem volt, hogy csak az arc elkészítése tovább tartott, mint az egész meghorgolása, és az ujjaim még most is zsibognak, ahogy pötyögöm be ezt a bejegyzést (még a harapófogót is bevetettem, hogy könnyítsek a helyzetemen). Van még mit javítani a technikámon, de szerencsére a gyerekek, amilyen kritikusak, annyira elnézőek is :) Sárinak nagyon tetszett a cica, le fel hurcolászta, és bemuatta neki az egész házat és a többi cicát. Az ajándékhoz mellékeltem egy levelet is, ami a cica bemutatkozója volt. Ebben többek között elárulta, hogy kedvenc étele a tonhalpástétom, kedvenc szórakozása a gombolyagok utáni rohangászás, nagy vágya, hogy megtanuljon biciklizni..., és arra kérte Sárit, hogy adjon neki egy szép cicalány nevet. És Sári mi mást is válaszhatott volna, mint Cili.

2011. április 15., péntek

Újabb sajtok


Az előző társaság gyorsan elfogyott. És jöttek az újabb ötletek. A diós nagy kedvenc lett, habár a füstölés elvette a pörkölt dió karakteres ízét, ezért most újra elkészítettem, füstölés nélkül. Burjánzik a snidling a kertben, mindenki imádja itthon, így lett egy olyan is. És az én EgyetlenEm kívánságára egy csípős, amibe most nem fefferóni került, hanem törött erőspaprika és egy kis csilipor.

2011. április 8., péntek

Pasztell szett


Ha valaki megkérdezné, hogy milyen színeket kedvelek, valószínűleg azt mondanám, hogy az erős intenzíveket. Így is volt ez mostanáig. De valahogy az elmúlt időszakban azon kaptam magam, hogy keresem a pasztelles nyugodságú, finom, púderes árnyalatok társaságát. Gabibarátnőm is efféle változásokat vett észre magán, és megállapította, hogy öregszünk :D
Ezt a szettet eredetileg lazacrózsaszínben és egy másik zöld árnyalatban képzeltem el, de a fonalkínálat a környező boltokban nem támogatta a terveimet. Így lett ez a kombináció. Ajándék ez is, nehogy meggyanusítsatok, hogy magamnak is készítek valamit :)
Gabibarátnőm talált egy rengeteg virágmintás oldalt (sajnos nem mentettem el a címét), ahol beleszerettem ebbe a hihetetlenül egyszerű mintába. Annyit kell tenni, hogy 8 láncszemből kört készítünk, és ebbe a körbe 20 egyráhajtásos pálcát horgolunk. A folytatásban minden pálcába 2 pálcát horgolunk. Tehát a 2. sorban lesz 40 pálcánk, a 3-dikban 80 és így tovább a végtelenségig, vagy amíg elég bodornak nem találjuk a virágunkat.
Hamarosan játék lesz nálam, a nyeremény már kész, csak egy jópofa feladatot kellene kitalálnom még hozzá...

2011. április 6., szerda

Ajándékbemutató

Ma gazdájára talált az egyik eddig rejtőzködő kreálmányom, úgyhogy jöhet a nagy bemutató :) És mielőtt valaki kérdezné, büszkén mondom, hogy igen, a csigákat (tészta) is én készítettem az üvegbe. Csak az üveget nem én fúttam :D


Ez a minta meg csak úgy született, fejből, és nagy örömömre visszabontások nélkül :)

sajtok


Hamarosan jön mostmár egy horgolós bejegyzés is, vagy inkább több is, de ma még titok minden. Ezért most nagy büszkeségeimet a saját készítésű sajtjaimat mutatom meg. Van natúr, fefferónis, provance-i fűszeres és pörkölt diós. És mind füstölve! A képen látható, hogy igancsak megfogyatokztak, nem vártak türelemmel a fényképezésig...