2012. október 19., péntek

Kezdhetném ezt a bejegyzést így is: Régen írtam már a blogra... De nem így kezdem :) Elhatároztam, hogy mindegy, hogy mi az ami kimaradt, majd bepótolom vagy nem (szinte az egész nyár kimaradt), de ha van időm és ihletem, akkor az éppen aktuális dolgokat márpedig felteszem.
A napokban ünnepelte Andibarátném a születésnapját és saját készítésű dolgokkal leptem meg. Az egyik egy levendulás fürdőgolyó, aminek nem épp golyó formája lett, de az szerintem mindegy is :) A masszát egy virág formájú sütiszaggatóba nyomkodtam bele, így nem golyó, hanem csini kis virág alakú lett. Képkészítés elmaradt a nagy izgalomban, de a receptjét megtaláljátok egyik kedvenc blogomon a Kifli és levendulán. Itt is köszönöm az ötletet! Még az ajándékozás előtt azért teszteltem a terméket, és meg kell mondjam, hogy egyszerűen csodás. Finom símogató, illatos, pezsgő, bőrápoló, nyugtató, lazító, hangulatos és még sorolhatnám. Próbáljátok ki! :) Hihetetlenül egyszerű és gyorsan elkészíthető...
A másik ajándék esetében a kép beszéljen először:

Szóval ez lett a végeredmény :) És, hogy mi ez? Hát egy pitypangos kívánságnyaklánc. Tudjátok: ha elfújod a pitypang ejtőernyőcskéit kívánhatsz valamit, ami majd teljesül... És mi lehet jobb ajándék sok-sok jókívánságnál? 
Az inspirációt a Pinteresten böngészve találtam, konkrétan itt. De ha a keresőbe beírjátok, hogy "wish dandelion necklace", akkor nagyon sok szép verzióját megtaláljátok. Az inspirációt továbbgondoltam Andisra és Krisztásra formálva és a rendelkezésemre álló alapanyagokat kihasználva. Sajnos fázisfotók készítésére nem volt időm, de azért leírom, hogy miből és hogyan készült, hátha valakit megihletek :) Az üvegcse egy kiürült autóillatosító (olyan kis kaptáros fakerete van). Ennyire apró parafadugót nem találtam, így azt süthető gyurmából készítettem, amibe már belesütöttem egy kis drótból hajlított szerelőpálcát is. Képzelhetitek mire lila, piros és sárga gyurmából (mert csak az volt itthon) kigyúrtam ezt a barna színt... De sikerült :) Az üvegcsét alaposan kimostam, kiszárítottam és pincettával belepakolgattam egyenként a pitypang ejtőernyőket. Azután univerzális ragasztóval beleragasztottam a kis dugót. A láncra felszereltem a kapcsot, majd az üvegcsét is. És végül egy pezsgőszínű szalagból (amit még az esküvői meghívóinkhoz vettem) apró masnit kötöttem az üveg nyakára. Így lett elegáns, és az üveg csavarmenetét is takarja. A masni csak rá van kötve, nincs odaragasztva, szóval, ha bepiszkolódna, vagy megunná a tulajdonos, akkor egyszerűen ki lehet cserélni akár más színűre is. 
Andi reakciójából ítélve megérte a szöszölést :D
Jó volt újra írni... :)