Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két egyetemista lány, akik együtt laktak. Az egyik éppen A Mester és Margaritát olvasta, és minduntalan felnevetett vagy hangosan szörnyűlködött, ezzel felkeltve a másik érdeklődését. Az olvasó lány ekkor felolvasta az éppen aktuális részletet és mindig beszámolt az előzményekről is. Ennek az lett a vége, hogy mindketten alig várták, hogy hazaérjenek az egyetemről és az olvasó lány felolvasson. Így falták be közösen az egész könyvet. És mindeközben mindenféle misztikus dolgok történtek a valóságban is...
Ez volt életem legszebb olvasásélménye.
Kölcsönkaptam az olvasótársnőmtől A horgolás bibliáját, ami hihetetlenül jó. Szenvtelenül sokáig volt nálam. Tegnap visszavittem végre, és úgy gondoltam, hogy cserébe jár egy kis meglepetés. Így született meg Behemót A Mester és Margaritából, nosztalgiából. Nem emlékszem már, hogy volt-e neki kalapja vagy nyakkendője, de ha nem is volt, Bulgakov biztos megbocsájtja nekem... A kalapot végül hozzávarrtam a fejéhez és egy akasztót is horgoltam rá, így lehet kulcstartó vagy mobilfityegő (csak ekkor már siettem és nem készültek újabb fotók).
Krisztám, ez csodálatos! A macska szemei igazán tükrözik a Bulgakov-féle gonosz kandúrét. Csak annyit mondanék: irigylem tőled az olvasmányélményed, az "olvasólánytól" meg a figurát! :)
VálaszTörlésNagyon aranyos ez a Behemót! Örülök, hogy szóltál!:)))
VálaszTörlés