2010. december 1., szerda

Adventi kalendárium


Nem tudom már pontosan mikor készítettem az elsőt, és honnan is gondoltam, azt, hogy az én Szerelmem jobban fog örülni neki, mint a karácsonyi ajándéknak, sőt talán még a gyerekektől is jobban várja. De így lett. Azt mondta, hogy olyan jóleső érzés, hogy ránéz reggel a minicsomagokra, és tudja, hogy gondolok rá.
Viszont eléggé időzavarban szenvedek, és valami miatt azt hittem, hogy a november 31 napos, és még ma lesz időm becsomagolni a kis banánoscsokikákat. És késő este vettem észre, hogy ez bizony nem így van. Lázas csomagolásba kezdtem. Az első háromnál még nagy volt a lelkesedés, aztán kezdtem fáradni, és a torkom is kapart egy kicsit. Főztem egy zsályateát, és új erőre kaptam. A kép nem igazán adja vissza a csomagolópapír színeit, és talán az sem látszik, hogy aranyszínű köröcskékre írtam rá a szorszámokat (CD-re író filctollal). Kár, hogy nem tudok jobban fotózni.
Reggel behuppantam a kisautómba és besonfordáltam hozzá. Nem volt otthon, dolgozott. Egy kis fonott kosárba belesorakoztattam a csomagokat és a cipősszekrénykére tettem.
Két perce hívott fel, hogy én vagyok a meglepetések királynője. És hogy milyen ravasz vagyok... Mondtam, hogy csakis az adventi angyalkák lehettek az elkövetők :-)

1 megjegyzés: