éjjeli bicajozás

Már nagyon régen nem bicikliztem. Főleg nem hóban. De, mivel leesett a hó és mifelénk nem igazán tisztítják az utakat, jobbnak láttam, ha nem próbálom meg amit tegnap, történetesen: a kis Polszkimmal hóban megindulni a feljáróról. Mert megsúgom, az nem megy... Ígyhát egy hatalmas piros ducikabátban és egy poncsóban nekivágtam az éjszakának. Sehol egy lélek sem volt, még járművek sem. Teljes csend. Az arcomat csipkedte a szél. Lassan hajtottam, mert szeretek ilyenkor nézelődni. Néhányan már feldíszítették a házat, villogtak a fények. A kedvencem pedig, amikor bekukkanthatok egy-egy ablakon. Egy pillanatra meglesni valakinek az életdarabkáját vagy csak hogy mit néz a tv-ben. Az utcánkban már tiszta jég volt az út, ropogott alattam a kásás jéghó, és persze a kutyák rázendítettek :) Valaki épített egy hatalmas hóembert. Csak nem tudom, miért nincs szegénynek feje...