Ági mai bejegyzése egy kis kutakodásra ösztönzött. Eszembe juttatott egy régi szakácskönyvet. A nagymamám kapta az iskolában jutalomként. Hm, amikor még háziasszonynak nevelték a lányokat... 1954-ben adták ki a könyvet Újvidéken a Forum kiadónál, a borítója tipikus 5O-es/6O-as évek dizájn. Rengeteg minden van benne attól kezdve, hogy hogyan kell bevásárolni egészen az étkezés illemtanáig. És még olyasmit is találhatunk benne, hogy milyen diétákat kell betartaniuk a hastífuszban, vagy épp a Basedow-kórban szenvedőknek. De, amit most a legszívesebben olvastam, hogy hogyan kell tisztítani, takarítani. Igazán érdekes, hogy mikkel tisztítottak nagyanyáink, amikor még nem volt mosogatószer és társai. Egy kis csemege:
Öntött vasdényeket meleg vízzel, szódával, kefével mossuk: súrolhatjuk homokkal vagy szitált fahamuval.
Vörös- ás sárgaréz edényeket meleg szódásvízzel mosogassunk, ha nagyon piszkos, használhatunk kis sót, ecetet is a suroláshoz, utána az edényt kiöblítjük és szárazra töröljük.
Alumínium edények mosogatásánál ne használjunk soha szódát. Meleg vízzel, kefével, ha piszkos homokkal, kőporral és drótszivaccsal tisztogatjuk kívül-belül.
A palacsinta- és omlettsütőket, serpenyőket, amennyire lehet, ne súroljuk. Elég, ha használat után konyhasóval és fehér papírral jól ledörgöljük és ruhával szárazra töröljük.
A faeszközök tisztításakor ne használjunk szódát, mert megszürkülnek. A fakanalakat és vágódeszkákat használat után forró szappanos vízben súroljuk le és hetenként egyszer-kétszer főzzük ki. stb,stb...
Az is megvan, hogy milyen sorrendben kell mosogatni az edényeket. De van itt még egy kedvenc mondatom: A konyhahulladékot azonnal égessük el, vagy kertben ássuk el, hogy NE NEVELJÜNK LEGYEKET :D
A receptek között böngészve pedig nagyon sok érdekeset találtam. Egészen megéheztem a böngészésben, megyek bekapok pár falatot...
Jó! Annyi érdekes tudás van ezekben. Köszi.
VálaszTörlés