Az pedig a topolyai Múzeumok éjszakája május 14-én. Az úgy volt, hogy Hargi barátnőm megkérdezte lenne-e kedvem egy kézműves fogalkozást tartani a Múzeumok éjszakáján. Szabad kezet kaptam, bármit kitalálhattam. Annyi volt a feltétel, hogy minden odatévedőnek, legyen az gyerek vagy felnőtt, fiú vagy lány tetszen a dolog. Egyszerű legyen, és ne túl piszkolós, maszatolós, vizezős és persze pénztárcakímélő... És ha lehet, akkor kapcsolódjon a Virtuális barátság című kiállításhoz, amiről már itt írtam.
Sokat gondolkodtam, hogy mi is illene bele ebbe a profilba, és végül a vintage hangulatú (scrapbookszerű) képeslapkészítésnél kötöttem ki. Így fel tudtuk használni a kiállítás régi képeit is, kapcsolva a témát a foglalkozáshoz. Színes és fehér lapokra kinyomtattunk pár régi képet, szép leányokról, édes kis gyerkőcökről és Topolya városról. Vettem pasztell színű gombokat, szatén anyagot, színes selyemszalagokat, csipkét, csomagolópapírt és egy csomó ragasztót. Felhasználtunk még régi ujságokat is. A képeslapok alapját kemény karton képezte, amit egy nyomdából kaptunk (már nem használták semmire). A gyerkőcökkel (voltak elvétve felnőttek is) először megrajzoltuk a képeslap hátulját. Sokan akkor találkoztak először azzal, hogy hogyan kell egy képeslapot megcímezni. Aztán jöhetett a kreatív rész. Hihetetlenül szép képeslapok készültek, sajnos csak pár darab lett lefényképezve, mert azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Volt úgy, hogy egyszerre 10-12 gyerkőc ült az aszatalomnál és volt közöttük alig 4 éves is. És a szerb tudásomat is elő kellett vennem, ami nem igazán az erősségem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kifáradok. Szerencsére volt egy kedves segítőtársam is, akivel ott ismerkedtem meg, Bacsa Melinda. Itt is köszönöm neki! Összességében nagyon jó volt minden.
Egyébként a múzeumban rengeteg program zajlott egyszerre. Az emeleten szavalóest hárfakoncert, néprajzi előadás, filmvetítés... volt. A földszinten pedig rajtam kívül tartott még két leányzó foglalkozást, az egyik Gyurik Melinda, aki apró könyvecskék kötését tanította, és egy másik lány pedig bőrből és papírból brossokat készített az gyerkőcökkel. Valamint egy képzőművész grafikai eljárásokat mutatott be az érdeklődőknek. A hangulatról pedig egy zentai fiatal dj páros gondoskodott. Nem technóra kell gondolni. Fantasztikus, játékos, régi hangulatú zenéket fűztek egybe, gondolva a gyerekekre, a kiállítás és az est témájára. Így, amíg anya és apa a hárfakoncertet élvezték, a lurkók kikreatívkodhatták magukat.
Hargi fantasztikusan megszervezte ezt az estet. És ami még szép volt benne, és sokaknak biztos hívogató, hogy minden program ingyenes volt a vendégeknek, nem volt belépő sem. Amit sikerült lekapni:
Sokat gondolkodtam, hogy mi is illene bele ebbe a profilba, és végül a vintage hangulatú (scrapbookszerű) képeslapkészítésnél kötöttem ki. Így fel tudtuk használni a kiállítás régi képeit is, kapcsolva a témát a foglalkozáshoz. Színes és fehér lapokra kinyomtattunk pár régi képet, szép leányokról, édes kis gyerkőcökről és Topolya városról. Vettem pasztell színű gombokat, szatén anyagot, színes selyemszalagokat, csipkét, csomagolópapírt és egy csomó ragasztót. Felhasználtunk még régi ujságokat is. A képeslapok alapját kemény karton képezte, amit egy nyomdából kaptunk (már nem használták semmire). A gyerkőcökkel (voltak elvétve felnőttek is) először megrajzoltuk a képeslap hátulját. Sokan akkor találkoztak először azzal, hogy hogyan kell egy képeslapot megcímezni. Aztán jöhetett a kreatív rész. Hihetetlenül szép képeslapok készültek, sajnos csak pár darab lett lefényképezve, mert azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Volt úgy, hogy egyszerre 10-12 gyerkőc ült az aszatalomnál és volt közöttük alig 4 éves is. És a szerb tudásomat is elő kellett vennem, ami nem igazán az erősségem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kifáradok. Szerencsére volt egy kedves segítőtársam is, akivel ott ismerkedtem meg, Bacsa Melinda. Itt is köszönöm neki! Összességében nagyon jó volt minden.
Egyébként a múzeumban rengeteg program zajlott egyszerre. Az emeleten szavalóest hárfakoncert, néprajzi előadás, filmvetítés... volt. A földszinten pedig rajtam kívül tartott még két leányzó foglalkozást, az egyik Gyurik Melinda, aki apró könyvecskék kötését tanította, és egy másik lány pedig bőrből és papírból brossokat készített az gyerkőcökkel. Valamint egy képzőművész grafikai eljárásokat mutatott be az érdeklődőknek. A hangulatról pedig egy zentai fiatal dj páros gondoskodott. Nem technóra kell gondolni. Fantasztikus, játékos, régi hangulatú zenéket fűztek egybe, gondolva a gyerekekre, a kiállítás és az est témájára. Így, amíg anya és apa a hárfakoncertet élvezték, a lurkók kikreatívkodhatták magukat.
Hargi fantasztikusan megszervezte ezt az estet. És ami még szép volt benne, és sokaknak biztos hívogató, hogy minden program ingyenes volt a vendégeknek, nem volt belépő sem. Amit sikerült lekapni:
Nagyon ötletes, és érdekes, hogy a ragasztó tényleg le tud foglalni bárkit!!! Gratula!
VálaszTörlésKöszi Monica!
VálaszTörlésNagyon szép, szívből jövő munkák.
VálaszTörléshát igen, agyermeki kreativitás határtalan :)
VálaszTörlés