Játék kecskemézért Monicánál

Egészséges és különleges, játsszunk hát!

http://tulelesek.blogspot.com/2013/06/kecske-mezes-jatek.html

Ebéd kánikulában

Kánikulában nem főzök, nem sütök. De azért nagyon jót ebédeltünk ma. Úgy indult, hogy volt itthon két paprika és házi túró. Eszembe jutott egy több mint tíz éves történet, amikor Szuzibarátnőmnél vacsoráztunk, és túróval töltött paprikát is ettünk. Azóta tervezem, hogy majd én is csinálok olyant, most jött el a pillanat :) Először egészben akartam hagyni a paprikákat, mert úgy a töltés után szép karikákra lehetett volna vágni, de éhesek voltunk már (a karikára vágáshoz nem ártott volna ha pár órát pihen a hűtőben) és azt sem tudtam, hogy elég lesz-e a túró... Így félbevágtam a paprikákat, karikák helyett csónakok lettek. A töltelék: túró, kevés tejföl, pici só, apróra vágott foghagyma, apróra vágott petrezselyem és egy kis chili a tetejére. A tányérra került még házi sonka és snidlinges paradicsom. Készítés közben pedig minimum tízféle ízkombináció jutott eszembe, szerintem a hideg töltöttpaprika lesz a nyár slágere nálunk.

Ötlet anyák napi ajándékhoz

http://youtu.be/qxyjn9ZT8iI?t=23m16s

Szappanfenyő

 

A Kultúrvarázs 2. adásába valami olyat készítettem, amit pár évvel ezelőtt ajándékoztam barátoknak, ismerősöknek karácsonykor. Nagyon tetszett a szappankészítés ötlete, amit hobbikatalógusokban láttam először. Csakhogy a hozzávalók beszerzéséhez a vilgávégére kellett volna mennem és nem is találtam olcsó mulatságnak. És akkor beugrott a jó öreg glicerinszappan. Lehet a boltokban kapni egy olyan fajtát, ami viszonylag sima felületű és téglalap alakú, ráadásul fenyő illatú is :) Innen már egyenes út vezetett a szappanfenyőhöz. Kartonsablont készítettem, majd egy hegyes tárggyal körberajzoltam a szappan mindkét felén. Egy szikével kivágtam a formát, ügyelve, hogy a szappan mindkét felén a minta mentén haladjak. Gyerekekkel is jó buli lehet elkészíteni, de a vágás fázist mindenképp felnőtt csinálja!
Egy elég rusztikus külsejű fenyőt kaptam, ami finomításra szorult. Egy rongy- vagy egy vattadarabbal és meleg vízzel símogatni kezdtem a szappant, így szépen lekopott a felirat és a fenyő éles vonalai is lágyabbá válltak. Megvártam míg megszárad a szappan és fonállal körbetekertem. Anno arany és ezüst cérnát használtam, most csak fehér fonalat a hó analógiájára. De lehetett volna gyöngyöket is felfűzni cérnára és azzal tekerni körbe a fát. Kedves kis figyelmesség vagy ajándékkísérő is lehet belőle. A fotózás már csak akkor jutott eszembe, amikor a gondosan előkészített szép prototípust el is ajándékoztam a kolléganőmnek. A képen látható példányt nagyon gyorsan készítettem, hogy beleférjek az 5 perces műsoridőbe, így nem tökéletes, de a lényeg mégis látszik :)

A Kreatív percekben azt is elmondtam, hogy a maradék szappanforgácsot se dobjuk el, ugyanis folyékony szappant készíthetünk belőle. A Kifli és levendula blogon találtam erre a receptre, ami végtelenül egyszerű és gazdaságos megoldás, érdemes akkor is megcsinálni, ha nem faragunk a szappanból fenyőfát :) Reszeljük le a szappant, majd a reszelék tömegének tízszeresével megeggyező vízmennyiséget öntsünk a reszelékhez (tehát pl: 2 dl reszelékhez 2 liter vizet) Melegítsük fel a masszát addig, míg el nem olvad a szappan (ne forraljuk!). Töltsük a folyadékot szappanadagolóba és hagyjuk kihűlni, hűlés közben be fog sűrűsödni. Kedves ajándék lehet az is, ha egy szép adagolóba vagy üvegbe töltjük a házi folyékony szappanunkat. 

Kellemes készülődést! :)

Csoki Mikulás DIY

Ti ettetek már finom Csoki Mikulást? Én, őszintén szólva, még nem. A csillivilli papír alatt általában valami édes képződmény van, amit én nem is neveznék csokinak. Lehet, hogy vannak finomak a drágább márkák között, de én még nem találkoztam olyannal. 

Edit kolléganőm megkért, hogy a topolyai Express Channel szerdán induló Kultúrvarázs című műsorában mutassak be valami kézzel készíthető tárgyat, ami kapcsolódik a Mikuláshoz, ugyanis szerdán este már ki kell tenni a kifényesített cipőcskéket az ablakba...

Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne a megfelelő. Olyat szerettem volna, ami egyszerű, a hozzávalói minden háztartásban megtalálhatóak és gyorsan elkészíthető. Így született meg a házi Csoki Mikulás ötlete.

Nem kell más hozzá, mint egy tábla finom csoki, némi színes papír, egy kis ragasztó és vattakorongok. Mielőtt műsorba kerülne  a dolog, készítettem egy prototípust. A szemöldökét legközelebb másként ragasztanám, mert így picit durcás lett az arckifejezése, mintha nem lenne elég tiszta az a cipőcske... De úgy gondoltam megmutatom, hogy ha valakinek megtetszik az ötlet, még legyen bőven ideje elkészíteni. Maga a folyamat a hozzávalók előkészítésétől kezdve a mérésen, rajzoláson, vágáson ragasztáson át a végeredményig 35 percet igényelt. Szerintem legközelebb még gyorsabban fog menni a dolog, mert már határozottan fogom tudni, hogy mit és hogyan csináljak.

Az igazán "elvetemültek" házi készítésű csokit rejthetnek a Mikulás ruhája alá, sőt az egész Mikulás készülhet filcből is, ami tartósabb, mint a papír és megmaradhat bábjátéknak...

Hogy tetszik?

Adventi koszorú avagy "minimál-animál"

Vasárnap már gyújthatjuk az első gyertyát. Ti már elkészítettétek a adventi koszorút? Bevallom én nem. Most a tavalyit mutatom meg, mert az lemaradt a blogról, pedig szívem csücske darab :) Egyszerű, hangulatos és 2 perc alatt kész is (előkészületekkel, értsd előkotorni a cuccot, kivasalni a terítőt, 5 perc).

Így készült: Egy kisebb méretű lapos fehér tányérra egy régi kis terítőt terítettem, 3 tobozt lefújtam hóspray-jel. A üvegszarvas egy régi karácsonyfadísz lehetett, a hasán volt egy kis csonk, amihez valószínűleg csipesz volt ragasztva, hogy karácsonyfára lehehessen erősíteni. Szóval a csipesz elveszett, a csonk meg csúnya volt, így egy körömreszelővel plasztikai műtétet végeztem a szarvason. Jól sikerült, nem? A négy mécses pedig csoki és vanília illatú.

Lehet, hogy az idén is ezt a verziót fogom összeállítani, mert nagyon szeretem ezt a kis szarvasfigurát, meg időm se nagyon lesz. Ha még hasonlóan egyszerű koszorúötletet szeretnétek, akkor nézzétek meg, amit tavaly előtt készítettem itt és egy kis pirossal kiegészítve itt.

Kezdhetném ezt a bejegyzést így is: Régen írtam már a blogra... De nem így kezdem :) Elhatároztam, hogy mindegy, hogy mi az ami kimaradt, majd bepótolom vagy nem (szinte az egész nyár kimaradt), de ha van időm és ihletem, akkor az éppen aktuális dolgokat márpedig felteszem.

A napokban ünnepelte Andibarátném a születésnapját és saját készítésű dolgokkal leptem meg. Az egyik egy levendulás fürdőgolyó, aminek nem épp golyó formája lett, de az szerintem mindegy is :) A masszát egy virág formájú sütiszaggatóba nyomkodtam bele, így nem golyó, hanem csini kis virág alakú lett. Képkészítés elmaradt a nagy izgalomban, de a receptjét megtaláljátok egyik kedvenc blogomon a Kifli és levendulán. Itt is köszönöm az ötletet! Még az ajándékozás előtt azért teszteltem a terméket, és meg kell mondjam, hogy egyszerűen csodás. Finom símogató, illatos, pezsgő, bőrápoló, nyugtató, lazító, hangulatos és még sorolhatnám. Próbáljátok ki! :) Hihetetlenül egyszerű és gyorsan elkészíthető...

A másik ajándék esetében a kép beszéljen először:

Szóval ez lett a végeredmény :) És, hogy mi ez? Hát egy pitypangos kívánságnyaklánc. Tudjátok: ha elfújod a pitypang ejtőernyőcskéit kívánhatsz valamit, ami majd teljesül... És mi lehet jobb ajándék sok-sok jókívánságnál? 

Az inspirációt a Pinteresten böngészve találtam, konkrétan itt. De ha a keresőbe beírjátok, hogy "wish dandelion necklace", akkor nagyon sok szép verzióját megtaláljátok. Az inspirációt továbbgondoltam Andisra és Krisztásra formálva és a rendelkezésemre álló alapanyagokat kihasználva. Sajnos fázisfotók készítésére nem volt időm, de azért leírom, hogy miből és hogyan készült, hátha valakit megihletek :) Az üvegcse egy kiürült autóillatosító (olyan kis kaptáros fakerete van). Ennyire apró parafadugót nem találtam, így azt süthető gyurmából készítettem, amibe már belesütöttem egy kis drótból hajlított szerelőpálcát is. Képzelhetitek mire lila, piros és sárga gyurmából (mert csak az volt itthon) kigyúrtam ezt a barna színt... De sikerült :) Az üvegcsét alaposan kimostam, kiszárítottam és pincettával belepakolgattam egyenként a pitypang ejtőernyőket. Azután univerzális ragasztóval beleragasztottam a kis dugót. A láncra felszereltem a kapcsot, majd az üvegcsét is. És végül egy pezsgőszínű szalagból (amit még az esküvői meghívóinkhoz vettem) apró masnit kötöttem az üveg nyakára. Így lett elegáns, és az üveg csavarmenetét is takarja. A masni csak rá van kötve, nincs odaragasztva, szóval, ha bepiszkolódna, vagy megunná a tulajdonos, akkor egyszerűen ki lehet cserélni akár más színűre is. 

Andi reakciójából ítélve megérte a szöszölést :D

Jó volt újra írni... :)

Ma van az első házassági évfordulónk :)

Csütörtökön indulunk Pargára, Görögországba, ott fogunk ünepelni :)

Első (süthető)gyurmaművem

 

Nem is tudom mire vártam eddig, már régen megvoltak ezek a gyurmák. Valószínűleg az ihletre. De, ami késik, nem múlik... Gabibarátnőmnek készítettem ezeket a limonádékevergető kanalakat. Igen, másra nem is használhatják, csak limonádékevergetésre :) A képeket az utolsó pillanatban készítettem, úgyhogy olyanok, amilyenek, de azért a lényeg látszik.

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Vasárnapi kuglóf

Aktuális kedvencünk

A pancetta dícsérete + egy kis ezmegaz

Rákaptunk bizony a pancettára. Egy 10 dkg-os csomagolás sok mindenre elég. Így készült a napokban óvári szelet meg túrós csusza is. Nagyon büszke vagyok ezekre a kreálmányokra, mert hatalmas bókokat söpörtem be nekik köszönhetően. Íme az óvári szeletem:



Vékony szelet csirkemelleket megsütöttem kevés olajon, azután egy tűzálló tálba raktam. Tetejére hagymán párolt gombát tettem és a pancetta szeleteket. A sütőben 200 fokon kb. fél óráig sütöttem, amíg a szalonna megpirult, félidőben sajtszeleteket is tettem még rá.

Répás krumplipürével és egy kis szafttal tálaltam, ami a sülthús levének és egy kis tejfölnek a keveréke.
A túrós csusza volt az abszolút siker számomra, márcsak azért is mert a férjem alapból nem szereti a tésztákat, ezt mégis megdícsérte, és azért is mert a recept is saját. Szóval, úgy kezdődött, hogy házi tésztát gyúrtam, és háromszög alakúra vágtam, ahogy anyukám csinálja. Kifőztem a tésztát, közben kikevertem a túrót tejföllel, kevés olajjal, sóval és kevés kaporral. 2 kis tálkát kikentem olajjal, és rétegeztem a hozzávalókat: tészta túrós keverék, füstölt virsli, tészta és a végén a pancetta darabkák. Ment a 200 fokos sütőbe kb. 20-25 percre. Savanyúuborkát ettünk hozzá. Mennyei!

Tegnap pedig nőnapi vendégvárós muffinokat sütöttem, csupacsokisat (recept innen, narancs kimaradt, de ígyis finom volt) éééés citromos birsalmásat. Az utóbbi a "nézzük mi van itthon" elven készült és nagyon finom lett. A csokis receptjét használtam fel, csak pár hozzávalót kicseréltem.

Hozzávalók (a pohár 2 dl volt nálam, és az adag pontosan 12 muffinformát töltött meg):
3 tojás
fél pohár olaj
fél pohár víz (ebből kevesebbet tettem, kb. negyedet, mert a kakaópor kimarad...)
1 pohár cukor
csipet só
fél zacskó sütőpor
1 vaníliáscukor
1 cirtom reszelt héjja
birsalmakompót, vagy más, mondjuk lehet meggy is...

A tésztát mixerrel összedolgoztam, kikanalaztam a kikent muffinsütőmbe, belepotyogtattam az előzőleg leszűrt birsalmakompótot és ment a sütőbe 200 fokon kb. 25 percre.

Virágom, virágom...

A tavasz ihlette ezt a kis szösszenetet, amit magamnak készítettem (de majdnem elajándékoztam, mert annyira megdícsérték). A virág meghorgolása egyszerű volt, közben még filmezni is lehetett, azután meg csak ráhorgoltam egy gumipántra és voila!

Ananászos muffin

Tegnap este vendégeket vártunk. Sütöttem 3 nagy tepsi pizzát meg ezeket a muffinokat. A recept innen.
És Viának köszönhetően azt is megtudtam, hogy mennyi az amerikai "cup", így sikeres is lett a végeredmény. Habár én kicsit kerekítettem, 1-2 grammokal nem szoktam vacakolni... Egyébként borzasztóan egyszerű, gyors, szép és finom. És akkor a recept, ha valaki megkívánta:

Ananászos-cseresznyés muffin

Először is összevágtam az ananászt (5 karikát) és kimagoztam a cseresznyéket (12 darabot, befőttből vannak, nagyon finomak, mert még citrom is van az üveg alján, így hasonlít a cocktailcseresznyére az ízük). Elrendeztem a muffinsütő alján.
Aztán jött a szirup. A nagy mértékegység átszámlálásban (tudni kell, hogy a matematika nem az erősségem), véletlenül dupla mennyiség vajat használtam. Az eredeti recept szerint fél "stick" azaz 55gr vaj megy a szirupba, én 110-et tettem bele, de a muffin így is remek lett. Szóval a vajat és 120 gr cukrot felolvasztottam lassú tűzön(a cukor nem olvadt meg teljesen, de amikor a vaj kezdett nagyon illatozni, abbahagytam a melegítést). A szirupot rákanalaztam az ananász-cseresznyére.
Ez nagyjából 10-15 perc alatt meg is volt. Ezek után 2 tojást kimixereltem 120 gr cukorral (kb. 5 perc alatt), majd hozzá adtam 2 evőkanál ananászlevet (az eredeti receptben 4 T-t írt, erre nem jöttem rá, hogy mi, így a megérzésemre hagyatkoztam). És jöttek a száraz hozzávalók: 120 gr liszt, 1 kávéskanál sütőpor és 1/4 kávéskanál só. A masszát is belekanalaztam a muffinformába, és ment a sütőbe 200 fokon 20 percre. 15 percnél már szép halványbarna volt a muffinok teteje, így lejjebb raktam egy szinttel a tepsit, hogy ha a szirupban a cukor még nem olvadt volna el tökéletesen, akkor most biztosan elolvadjon. Még forrón kipattintottam a muffinokat a formából. Hidegen ettük, de szerintem langyosan lett volna a tökéletes.

Hullámsál

Örülnétek egy ilyen szülinapi ajándéknak? Mert valaki ezt kapja tőlem... :)

Leves

Napok óta a levesen gondolkodom. Szerintem a legtökéletesebb étel. Szinte mindent bele lehet tenni: zöldségek, hús, tészta, rizs, tejföl, tojás, gyümölcsök... Télen különösen jól esnek. Személy szerint, ha megfázok, akkor inkább leves, mint tea és a házi tyúkhúslevesnek abszolút gyógyerőt tulajdonítok. Pár nappal ezelőtt néztük meg a The Ramen Girl c. filmet, ahol az amerikai főhősnő elhatározza, hogy megtanulja a hagyományos japán leves, a ramen főzését. Ezen felbuzdulva másnap főztem egy nagy lábas húslevest sok zöldséggel és a nagymamám által készített házi tésztával. Ha lett volna itthon máj, akkor a májgombóc sem maradt volna ki belőle, de ebben a zimankóban nem akaródzott boltba menni. Az én családomban egyébként nem vasárnap a vasárnap húsleves nélkül. És minden családtagnak más és más elképzelése van a tökéletes levesről. Leszedjük-e a habját vagy sem, kemény legyen a grízgaluska vagy puha, sok tésztát vagy keveset tegyünk bele, elég karikás és elég átlátszó-e... Három napig ettük a nagy lábas levesemet, ma fogyott el az utolsó adag. Kérdeztem Edvint, hogy nem unta-e meg, azt mondta, felőle holnap is ehetünk ezt. Nagy kedvenc még a "mindentbele" zöldségleves pirosan, amit a családi zsargonban pénteki levesnek hívunk, mivel főleg pénteken került rá a sor. Én a tojást is szeretem benne és a csipetkét is. És imádom még a bablevest, lencselevest, krumplilevest, borsólevest, levest, levest, levest! Nem eszünk mű kajákat, kivéve a kínai zöldséglevest. Nagy előnye, hogy 5 perc alatt kész és még főzni sem kell. Külön van a csomagolásban a "göndör" tészta, a fűszerpor, a csilipor és a fűszeres olaj/zsír. Mindent bele egy tálba, rá a forró vizet, rá a tál tetejét és már ehető is. A tésztáját még a forrázás előtt összetöröm, mivel nagyon mulatságos és időigényes a hosszú tésztát kihalászni a léből... Habár utána néztem a ramen recepteknek és azt találtam, hogy japánban a levest és a benne levő tésztát a férfiaknak szürcsölve illik enni, mert különben a háziasszony még azt hiheti, hogy nem ízlik. De akkor a női vendégekről hogy állapítják meg, hogy vajon ízlik-e nekik... Erről már nem szólt a beszámoló:)

Let It Snow!

2011 nyereményei

Nem jellemző, hogy nyerek a játékokon, de tavaly kettőn is sikerült. El sem hittem. Először Urban:Eve és Kreagora közös játékán nyertem ezt a nyári hold nyakláncot. Nagyon megörültem neki, igazán különleges darab. És szinte mindenhez viselhető. Sokat van a nyakamban.



Azután a Bomo Art hirdetett játékot a Facebookon, egy forró ital receptért cserébe kisorsoltak 2 szakácskönyvet. És az egyik szerencsés nyertes én lettem :) Mindig is szerettem volna egy szép szakácskönyvet, amibe beírhatom majd a régi recepteket. És most itt van.



A képeket Kreagorától és a Bomo Arttól koppintottam, remélem nem bánják.