2010. március 26., péntek

Az almárium, a vánkos meg a baracklekvár


Már a cím is csábító, hát még a borító! Tudom, hogy nem a könyv kinézete kell, hogy meghatározza, hogy elolvasom-e vagy sem. De a mai, felgyorsult világban szerintem egy könyvet akkor lehet eladni, ha megkapó a külseje. Nem sokan veszik a fáradságot, hogy bele is lapozzonak egy-egy könybe. És az is bizonyos, hogy egy kép, egy pillantás ideje alatt, sokkal több információt tud felénk közvetíteni, mint egy szöveg. És eddig még nem csalódtam sosem, ha borító alapján választottam. Ági könyvébe első látásra beleszerettem. Sajnos a könyvbemutatóra nem tudtam elmenni, de végül tegnap sikerüt beszerezni. Alig vártam, hogy belekukkathassak. Mára pedig elkapott valami orrfújós nyavalya, úgyhogy csak két novelláig jutottam, mert minduntalan könnybelábad a szemem. De ezek alapján, szerintem most sem fogok csalódni.

2010. március 23., kedd

kincses szakácskönyv


Ági mai bejegyzése egy kis kutakodásra ösztönzött. Eszembe juttatott egy régi szakácskönyvet. A nagymamám kapta az iskolában jutalomként. Hm, amikor még háziasszonynak nevelték a lányokat... 1954-ben adták ki a könyvet Újvidéken a Forum kiadónál, a borítója tipikus 5O-es/6O-as évek dizájn. Rengeteg minden van benne attól kezdve, hogy hogyan kell bevásárolni egészen az étkezés illemtanáig. És még olyasmit is találhatunk benne, hogy milyen diétákat kell betartaniuk a hastífuszban, vagy épp a Basedow-kórban szenvedőknek. De, amit most a legszívesebben olvastam, hogy hogyan kell tisztítani, takarítani. Igazán érdekes, hogy mikkel tisztítottak nagyanyáink, amikor még nem volt mosogatószer és társai. Egy kis csemege:

Öntött vasdényeket meleg vízzel, szódával, kefével mossuk: súrolhatjuk homokkal vagy szitált fahamuval.
Vörös- ás sárgaréz edényeket meleg szódásvízzel mosogassunk, ha nagyon piszkos, használhatunk kis sót, ecetet is a suroláshoz, utána az edényt kiöblítjük és szárazra töröljük.
Alumínium edények mosogatásánál ne használjunk soha szódát. Meleg vízzel, kefével, ha piszkos homokkal, kőporral és drótszivaccsal tisztogatjuk kívül-belül.
A palacsinta- és omlettsütőket, serpenyőket, amennyire lehet, ne súroljuk. Elég, ha használat után konyhasóval és fehér papírral jól ledörgöljük és ruhával szárazra töröljük.
A faeszközök tisztításakor ne használjunk szódát, mert megszürkülnek. A fakanalakat és vágódeszkákat használat után forró szappanos vízben súroljuk le és hetenként egyszer-kétszer főzzük ki. stb,stb...
Az is megvan, hogy milyen sorrendben kell mosogatni az edényeket. De van itt még egy kedvenc mondatom: A konyhahulladékot azonnal égessük el, vagy kertben ássuk el, hogy NE NEVELJÜNK LEGYEKET :D
A receptek között böngészve pedig nagyon sok érdekeset találtam. Egészen megéheztem a böngészésben, megyek bekapok pár falatot...

2010. március 22., hétfő

ajándék


Egy kedves barátnőmnek készítettem születésnapjára ezt a komplettet. A kép nem valami jó, mobillal készült, mert a hugicám elvitte a fényképezőgépet...

csigigabigák Ccsigaháznak


Ccsigaháznak készítettem ezeket a zsugorka csigákat. 2 gomb, 2 pedig fityegő. Remélem tetszenek neki és fel tudja majd használni őket az alkotásaihoz.

2010. március 17., szerda

Kalandos út

Szombaton találkoztunk a lányokkal. Újra Zentán volt a buli Sárinál, mivel az ő kis pocaklakója nem igazán tolerálja a nagyobb távú utazásokat. Egyébként Anikónak és Esztinek volt a születésnapja. Nagyon sokat agyaltunk az ajándékaikon. Eszti végül kapott egy széthajthatós neszeszert, amin válfa is van, mivel sokat utazik. A neszeszerbe tettünk kis törölközőt, kis szappant (amit Sári tulipán alakúra faragott), nedves zsebkendőt, mini golyósdezodort, mini varrókészletet. És végül egy könyvet, és egy ördöglakatot, hogy ne unatkozzon a hosszú úton :)

Az ördöglakatot zsugorkából készítettem, csak sajnos nem volt jobb cérnám, így horgász zsineget használtam, ami még jobban nehezíti a feladatot. Az pedig a következő: a gyöngyök most a sárga felükkel néznek egymás felé, a cél pedig, hogy a zöld felükkel nézzenek egymás felé. Persze, hogy a lyukakon nem lehet áthúzni őket...
Anikó ajándékán még többet gondolkodtunk. Kapott egy fehér bodyt (mert legutóbbi találkánkkor megemlítette, hogy majd szeretne egyet venni). Egy finom kávét, merthogy nagyon szeret kávézni. És sok receptet kávékülönlegességek elkészítéséhez. És a csokit is szereti, főleg a keserűt. Ezt összekombináltam és sütöttem egy keserűcsokis-nesskávés tallért, a receptet Szuzi barátnőmtől kaptam és mondhatom nagyon bevált eddig mindenkinél:
Én most a pontos adatokat írom, de szerintem nem fontos ennyire betartani, nekem nincs is ilyen precíz mérlegem...
22.5 dkg keserűcsokit fololvasztani. 2 tojásfehérjet fölverni keményre (egy csipet sóval könnyebb), hozzáadni a 2 sárágáját, az olvadt csokit, 17.5 dkg cukrot, 3 dkg olvasztott margarint, 1 ek vízben feloldott 2 ek neskávét, 1 sütőport, 3.5 dkg lisztet. Tehetsz bele, mogyorót, diót, csokicsipszet stb. Jól keverd össze, és 1/2 h-ra tedd a frigóba. 180 fokra előmelegített sutőbe kell sütni. Sütőpapirra 1 kk-nyi adagot pöttyents, de jó 4-5 cm-re rakd egymastól (a maradékot mindig tedd vissza a frigóba), vizes kézzel picit formazhatod, lapithatod, akkor simább lesz a teteje. 11 percig süsd, ne tovább, mert megég! Ha kihül, szépen le lehet szedni a papirról. Én 2 tepsit használtam időspórolás és áramspórolás céljából. Amíg az egyik sült, előkészítettem a másik tepsit...
A tallérokat egy üres kávés üvegbe tettem és kidíszítettem egy kis üvegfestékkel. A csigának külön története van :) ...
De kalandos attól lett az út, hogy hazafelé lerobbant a kicsi autóm a sötétben és egy gyanús környéken. És a megdöbbentő, hogy egy olyan autó állt meg segítséget nyújtani, ami szintén segítségre szorult volna, hiszen csak egy hátsó lámpájuk égett :). Végül vontatással keveredtem haza... De minden jó, ha a vége jó! Az én egyetlen szerelmem meglepetéssel várt engem otthon. Megszerezte Palya Bea legújabb albumát, és még hősiesen végig is hallgatta velem, annak ellenére, hogy (enyhén fogalmazva) nem az ő stílusa. :D

2010. március 3., szerda

Mindent felhasználunk



A házi kenyerem (habár még egyáltalán nincs olyan rossz állapotban, hogy csak pirítós legyen belőle) ma egy zöldségkrémlevesben landolt. Méghozzá fokhagymával bedörzsölve, egy pici margarinnal és köménnyelmaggal. A házitúró (aminek savójából a kenyérbe is került) pedig kaporral és egy pici sóval kikeverve fenségessé tette a kukoricalisztből, kukoricadarából és a túró készítésekor keletkezett tejfölből készült muffinomat.
Gyermekkoromban állítólag azt mondtam, hogy vigyék el az asztaltól a kaporszószt, mert még a szagát se bírom. Mostanában meg minden gondolatom a kapor körül forog :D

2010. március 1., hétfő

Első kenyerem



Ami benne van: fél élesztő, 1 kg liszt (fele teljeskiörlésű, fele fehér), 3 dl tejsavó, 3 dl víz, egy és fél evőkanál só, egy közepes nagyságú krumpli lereszelve.
A nagymamám instrukcióit követve készítettem. Bedagasztottam, 1,5 órát kelt. Átdolgoztam még egyszer. Megformáztam hajtogatással, zsírral kikent lábasba tettem. Kelni hagytam még fél órát. Azután egyik oldalán késsel felhasítottam. Bekerült a 22O fokos sütőbe. Mellé állítottam még egy bögre vizet is. 1 órán át szép pirosasbarnára sült. Igazi sikerémény!