Nyerj Sigma palettát!

Szülinapi játék Urban:Eve oldalán

két gombóc eperfagyi :)

Télen horgoltam ebből a nyári hangulatú fonalból, és most egy kérésnek köszönhetően újra eprfagyizhatok. :) Csereberélünk Monicával, de most még nem árulom el, hogy mit és miért :) Viszont azt elárulom, hogy kinyitott Monica webshopja, kukkantsatok be, szabad a vásár!

Sorsolás

Először is köszönöm mindenkinek, aki játszott, összesen 24-en voltatok! Jóval több, mint az első játékomban. Hiába, Fány elbűvölő :D
Annak örültem a legjobban, hogy habár nem volt feltétele a játéknak a rendszeres olvasás, mégis sokan a blogom követői lettek. Azt hiszem 38-ról 44-re ugrott a rendszeres olvasóim száma. Üdvözöllek Benneteket, jó, hogy jöttetek! Azt hiszem, ez így sokkal jobb, mint a nyereménnyel kizsarolni a rendszeres olvasást, hiszen akit érdekel a blogom, vagy amit csinálok, az úgyis követni fogja, akit meg nem, hiába lesz az olvasóm, ha majd átugrálja a bejegyzéseimet...
És akkor most jöjjön a várva várt sorsolás! Lóherék közé helyeztem a kis kosaramat, lehet, hogy volt közöttük négylevelű is :) Természetesen a varázshorgolótűvel kavargattam meg a kis papírfecniket.

És a nyertes: IsaBella

Szóval Fány Romániába utazik hamarosan...
Isa volt a 10. megjegyzést hagyó jelentkező, és ezt írta:
Szia!
"Annyira aranyos Fány, hogy nem hagyhatom ki ezt a játékot!
Én a Horgo-blogon keresztül leltem rád, pontosabban a pasztell-szettes bejegyzéseddel (ha jól emlékszem, ugyanez a színkombináció volt).
Ha minden jól megy, még pár perc, és a blogomon is kint leszel. (:
Köszönöm a lehetőséget!
Isa"

Isa, kérlek küldd el a postai címedet e-mailben: fxtina@gmail.com

Egy, megérett a meggy!

Könnyed kis nyári koktél a hideg, édes bodzaszörp és a savanykás meggy kontrasztjával, megbolondítva citromfűvel. Nagyon szomjas voltam már, ezért nem volt türelmem kivárni a jobb képet...
Van még egy kis idő a játék végéig, aki eddig halogatta a jelentkezést, mostmár igyekezzen! :)

Amiről már régen írni akartam

Az pedig a topolyai Múzeumok éjszakája május 14-én. Az úgy volt, hogy Hargi barátnőm megkérdezte lenne-e kedvem egy kézműves fogalkozást tartani a Múzeumok éjszakáján. Szabad kezet kaptam, bármit kitalálhattam. Annyi volt a feltétel, hogy minden odatévedőnek, legyen az gyerek vagy felnőtt, fiú vagy lány tetszen a dolog. Egyszerű legyen, és ne túl piszkolós, maszatolós, vizezős és persze pénztárcakímélő... És ha lehet, akkor kapcsolódjon a Virtuális barátság című kiállításhoz, amiről már itt írtam.
Sokat gondolkodtam, hogy mi is illene bele ebbe a profilba, és végül a vintage hangulatú (scrapbookszerű) képeslapkészítésnél kötöttem ki. Így fel tudtuk használni a kiállítás régi képeit is, kapcsolva a témát a foglalkozáshoz. Színes és fehér lapokra kinyomtattunk pár régi képet, szép leányokról, édes kis gyerkőcökről és Topolya városról. Vettem pasztell színű gombokat, szatén anyagot, színes selyemszalagokat, csipkét, csomagolópapírt és egy csomó ragasztót. Felhasználtunk még régi ujságokat is. A képeslapok alapját kemény karton képezte, amit egy nyomdából kaptunk (már nem használták semmire). A gyerkőcökkel (voltak elvétve felnőttek is) először megrajzoltuk a képeslap hátulját. Sokan akkor találkoztak először azzal, hogy hogyan kell egy képeslapot megcímezni. Aztán jöhetett a kreatív rész. Hihetetlenül szép képeslapok készültek, sajnos csak pár darab lett lefényképezve, mert azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Volt úgy, hogy egyszerre 10-12 gyerkőc ült az aszatalomnál és volt közöttük alig 4 éves is. És a szerb tudásomat is elő kellett vennem, ami nem igazán az erősségem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kifáradok. Szerencsére volt egy kedves segítőtársam is, akivel ott ismerkedtem meg, Bacsa Melinda. Itt is köszönöm neki! Összességében nagyon jó volt minden.
Egyébként a múzeumban rengeteg program zajlott egyszerre. Az emeleten szavalóest hárfakoncert, néprajzi előadás, filmvetítés... volt. A földszinten pedig rajtam kívül tartott még két leányzó foglalkozást, az egyik Gyurik Melinda, aki apró könyvecskék kötését tanította, és egy másik lány pedig bőrből és papírból brossokat készített az gyerkőcökkel. Valamint egy képzőművész grafikai eljárásokat mutatott be az érdeklődőknek. A hangulatról pedig egy zentai fiatal dj páros gondoskodott. Nem technóra kell gondolni. Fantasztikus, játékos, régi hangulatú zenéket fűztek egybe, gondolva a gyerekekre, a kiállítás és az est témájára. Így, amíg anya és apa a hárfakoncertet élvezték, a lurkók kikreatívkodhatták magukat.
Hargi fantasztikusan megszervezte ezt az estet. És ami még szép volt benne, és sokaknak biztos hívogató, hogy minden program ingyenes volt a vendégeknek, nem volt belépő sem. Amit sikerült lekapni:

Játék Fány leányzóért!

Már egy ideje, tervezem a blogjátékot, de valahogy mindig elodáztam. Hol túl sok játék volt blogkörökben, hol nem volt időm még egy bejegyzésre sem, és azt sem tudtam kitalálni, hogy milyen feladatot adjak a játszani vágyóknak. Végül egy közvélemény kutatás mellett döntöttem. Szóval, aki játszani szeretne ezért a tündéri elefántleányzóért, annak erre a kérdésre kellene válaszolnia egy megjegyzés formájában ennél a bejegyzésnél : Hogyan találtál a blogomra?
És még egy feladat: Kérlek, hirdesd meg a blogodon a játékomat.
És most Fányról pár szó. Horgolótű és Horgolócérna házasságából született, mindössze 4,5 cm magas, és a jelek szerint nem fog nagyobbra nőni. Szóval nem ő lesz az elefánt a porcelánboltban, és nem kell aggódni, hogy kinövi a lakást. Kissé szégyenlős, és minden vágya, hogy megtanuljon balettozni, a kis tütüt már meg is kapta tőlem.
Funkciója igazából nincs. Nem tettem rá kulcstartószerkezetet vagy egyebet, a nyertes majd eldönti, hogy milyen szerepet kap Fány az életében.
A játék határideje június 10., 12:00, azaz dél.

Sajtot mindenkinek!

Többen is kérték tőlem a sajtreceptet. Végre megint csináltam egy adagot, és így fázisftókat is készítettem, amik nem olyan jók, mint a sajt, de remélem a leírással együtt érthető lesz a receptem :) Eredeti recept szerint a hozzávalók 6 liter házi tej (tehát kellő zsírtartalmú), 1 dl ecet és 6 evőkanál só. Na ezen mi családilag változtattunk egy kicsit. Minden a technikán múlik :)
Először is nagyon nehéz 6 liter tejet úgy felforralni, hogy ne égjen le az alja. Ezért 2 vagy 3 literenként készítjük el a sajtot. A képen levőket 3 literből készítettem. Tehát 3 liter tejet felforralunk és beleüntünk fél deci ecetet. Ettől a tej összesűrűsödik, elválik a túrós-sajt a savótól.

Ez pillanatok alatt fog megtörténni, nem kell megijedni. Ha nagyon forr a masszánk, akkor le is lehet venni a tűzről és 2-3 percig állni hagyni. Fontos, hogy rendesen forrjon, ne csak alig, mert ha nem elég meleg, akkor nem válik el rendesen a sajt a savótól, és puha marad a masszánk. Egy kicsit meg lehet kevergetni, hogy ami az edény szélén marad, az leváljon. De nem kell nagyon keverni, csak óvatos mozdulatokkal. És attól sem kell megijedni, hogy túrónak néz ki az egész, ugyanis csak a sajtolás alatt fogja elnyerni szilárdabb, keményebb állagát. Ezután egy másik nagy edényt (vajdling a legjobb erre a célra) kibélelünk gézzel (vagy régi anyagpelenkával). Erre ráöntjük a forró masszánkat savóstól.

A géz széleit összefogjuk és visszaemeljük gézestől a sajtot az első edénybe, amiben forraltuk a tejet. A masszánk ilyenkor még forró, én egy vastag gumikesztyűt húztam fel, az elég jól szigetelt és úgy nyomkodtam ki annyi savót, amennyit csak bírtam.

Egy pici, kb. 1 deci savót ráöntünk. Ez azért kell, mert ezután jön a sózás, és a savó segít a só megfelelő eloszlásában. (Az eredeti recept szerint az egész masszához, savóstól mindenestől, hozzá kell adni 6 kanál sót, de mivel mi csak kevés savót hagyunk a sajton, ezért ez egyáltalán nem szükséges) ehhez kb. 1 evőkanálnyi sót teszünk (mi itthon fűszeresebben étkezünk, lehet, hogy ez valakinek túl sós...) és kicsit nyomkodjuk, eldolgozzuk, hogy mindenfelé jusson.

Ha ízesíteni akarjuk mással is, akkor azt is most kell beletenni, tehát a pörköltdiót vagy a csípős paprikát stb.

Ezután újra összefogjuk a gézt, kinyomjuk belőle a savót, amennyit birunk és egy kis tálkába tesszük a sajtot gézestől és kicsit eligazítjuk, hogy kb. egyenletes legyen a felülete. (a 3 liter tejből annyi sajt lesz, hogy kb. egy fél kilós margarinosdobozkába lehet tenni a sajtot). Egy másik edénykét, ami csak egy kicsit kisebb (egy másik fél kilós margarinosdoboz) a tetejére teszünk, és ezt megtöltjük nehéz anyaggal, én köveket tettem bele és vizet. (A lényeg, hogy minél nagyobb felületen fedje a sajtot a doboz.) És megnyomkodjuk a kezünkkel párszor, szóval sajtolunk.

Így hagyjuk a sajtot a nehezék alatt kb. fél-1 órát. Azután kivesszük a gézzel együtt, tányérra tesszük, levesszük róla a gézt és hagyjuk kicsit száradni. Már ehető is (habár még langyos). Ha egy kicsit száradt (enyhe sárgás színt kap a kérge), és teljesen kihűlt, akkor dobozban a frizsiderben kell tárolni, máskülönben teljesen kiszárad. Másnap akár meg is lehet füstöltetni.
Ez a fajta sajt reszelhető, süthető, kirántható. Egyedül annyi a hiányossága, hogy nem olvad.
Én most azt írtam le, hogy 3 liter tejből hogyan kell csinálni a sajtot. Ebből a mennyiségből kb. 40 dg sajtot lehet kapni, 2 literből kb. 25 dg-ot, ha 6 literből készítjük, akkor közel 1 kilónyit kapunk.

Írtam, hogy nehéz felforralni ennyi tejet egyszerre. De erre is van megoldás. Felforralunk 3 liter tejet, bele a fél deci ecetet, kiöntjuk a gézre, és hagyjuk állni. Közben felforraljuk a másik 3 liter tejet, abba is beleötjük az ecetet, és a masszát az előzőre öntjük. És ugyanígy megismételjük ezt harmadszor is. Ehhez már egy jó nagy vajdlig kell. A folyamat ugyan az, mint 3 liternél, csak annyi a változás, hogy 1 kanál só helyett kb. 2 kanál sót hintünk a sajtra és fűszerből is többet teszünk. És a tejforralás, ecetezés után ki kell mosni az edényt, mielőtt a következő túrát kezdenénk forralni.
És még valami. A fennmaradt tejsavó nagyon egészséges, itt megtaláljátok mi mindenre jó.
Hú, ezt tovább tartott leírni, mint megcsinálni. Remélem érthetően sikerült fogalmaznom. A folyamat sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint ahogy ez a sok szöveg mutatja.
Jó sajtolást!

Újabb gasztroajándék

Kedves Tihibarátomnak készült ez a gasztroajándék, habár a csomagocska tartalmazott még egy kis fűszert és fakanalat, de nem tudtam őket egy képre sűríteni. Így maradt a kreatív rész. Az üvegcsében saját készítésű fűszerolaj várja, hogy fetára, salátára stb. csöppenhessen. Olívaolajat melegítettem és rozmaringágat, szemes feketeborsot, foghagymagerezdeket tettem bele. Pár percig együtt melegedtek. A Zsázsa mag feliratú tasakban pedig, bármíly meglepő, zsázsa mag van. A csomagolás pedig újságpapír, amin Krúdy Gyula A gábli története című írásának részletei olvashatók. Tihivel sokszor főzésről csevegünk, arról, hogy ki, mit, mikor és hogyan, és mindig ellátom a saját kis receptjeimmel. A csevejek közben az is kiderült számomra, hogy mi hiányzik a konyhájából. És így állítottam össze ezt a kis pakkot.

Oszd meg a szivárványt és nyerj!

Nem kell megfejni a szivárványt, csak megosztani :D Részletekért kattintsatok a képre!

Tadamm!

Jött a fejembe az ötlet: BOWLINGNYÚL. Mindez akkor, amikor Gabi tanácsot kért az ügyben, hogy milyen fiús játékot lehetne horgolni. Azt gondoltam ilyet még senki se csinált. Rá is kerestem a neten, és hopp!, nem én találtam fel a spanyol viaszt. Habár nyúl verzióban nem találtam csak varrott bowlingnyulat mégis létezik, horgoltban meg van ninja meg egész állatkert is. Na azért ez nem tartott vissza attól, hogy megvalósítsam drága kis Marcimnak húsvétra, merthát valljuk be, lányoknak sokkal, de sokkal könnyebb ajándékot venni vagy csinálni.
Pamutfonálból horgoltam 4-es tűvel. Csináltam egy kiszámolt prototipust (jópárszor visszafejtettem) és azt másoltam ötször. Ugyanannyi szem, szaporítás-fogyasztás ugyanott, és mégis kicsit mindegyik másmilyen lett. De ez a kézimunka varázsa, nem?
A kis táskát is magam akartam varrni, de annyi időm és anyagom nem volt, hogy kísérletezzek vele, így a mamám lett a varrásmegbízott. Az anyag, meg igazi cukiság, egy huszonéves németországi darabocska.
Marci először nem tudott mit kezdeni velük, aztán megmutattam, hogy hogyan játszuk a bowlingot. De valahogy neki jobban tetszett jó közelről eltalálni a nyulakat. Nem is tudom, miért? :D
Ha Marcit meglátogatom, mindig feltöltődve jövök haza. Az első pár percben kerülget, mint macska a forró kását, aztán egyszercsak elkap és végem: ölelések puszik és hihetetlenül eredeti bókok, vallomások következnek. Ma pl. logikai következtetések formájában: Kriszta, az lehetetlen, hogy én nem szeretlek. Az viszont lehetséges, hogy szeretlek. (Mindez egy alig 4 évestől...) És kaptam csokis puszit is, hogy igazán édes legyen. És kiderült, hogy tegnap töredelmesen elmagyarázta a felnőtteknek, hogy neki az oviban nincsenek barátnői, egy barátnője van, a Kriszta (mármint én, ha nem lenne egyértelmű :D), de ő már felnőtt, de még van apukája és anyukája.
Na, és a rajzok! Nem olyan régen világosodott meg a rajzolás terén és igazi remekműveket alkot. Amikor pár hete elmentem hozzá a születésnapja alkalmából, akkor ezt a rajzot készítette nekem. Egyszerűen el vagyok bűvölve!

Cili

Sári kisbarátnőm 4. szülinapjára horgoltam ezt a cicót. Legutóbbi bevallása szerint kedvenc színe a lila és a rózsaszín (ma kiderült, hogy a rózsaszín, a sárga és a fehér a kedvenc :D ). Azt hiszem ez az első nagyobb (lábbal együtt 30 cm-s) amigurumim. Habár garmadával találni az interneten leírásokat, mégis magam számolgattam ki az összes kispálcáját. De az igazi kihívás az arcberendezés "kihímzése" volt számomra. Először is, hogy egy kedves cicalány nézzen vissza ránk, ne egy démoni macska. Másodszor pedig nem nekem találták ki a hímzést, főleg nem kemény horgolt felületre. Olyan érzésem volt, hogy csak az arc elkészítése tovább tartott, mint az egész meghorgolása, és az ujjaim még most is zsibognak, ahogy pötyögöm be ezt a bejegyzést (még a harapófogót is bevetettem, hogy könnyítsek a helyzetemen). Van még mit javítani a technikámon, de szerencsére a gyerekek, amilyen kritikusak, annyira elnézőek is :) Sárinak nagyon tetszett a cica, le fel hurcolászta, és bemuatta neki az egész házat és a többi cicát. Az ajándékhoz mellékeltem egy levelet is, ami a cica bemutatkozója volt. Ebben többek között elárulta, hogy kedvenc étele a tonhalpástétom, kedvenc szórakozása a gombolyagok utáni rohangászás, nagy vágya, hogy megtanuljon biciklizni..., és arra kérte Sárit, hogy adjon neki egy szép cicalány nevet. És Sári mi mást is válaszhatott volna, mint Cili.

Újabb sajtok

Az előző társaság gyorsan elfogyott. És jöttek az újabb ötletek. A diós nagy kedvenc lett, habár a füstölés elvette a pörkölt dió karakteres ízét, ezért most újra elkészítettem, füstölés nélkül. Burjánzik a snidling a kertben, mindenki imádja itthon, így lett egy olyan is. És az én EgyetlenEm kívánságára egy csípős, amibe most nem fefferóni került, hanem törött erőspaprika és egy kis csilipor.

Pasztell szett

Ha valaki megkérdezné, hogy milyen színeket kedvelek, valószínűleg azt mondanám, hogy az erős intenzíveket. Így is volt ez mostanáig. De valahogy az elmúlt időszakban azon kaptam magam, hogy keresem a pasztelles nyugodságú, finom, púderes árnyalatok társaságát. Gabibarátnőm is efféle változásokat vett észre magán, és megállapította, hogy öregszünk :D
Ezt a szettet eredetileg lazacrózsaszínben és egy másik zöld árnyalatban képzeltem el, de a fonalkínálat a környező boltokban nem támogatta a terveimet. Így lett ez a kombináció. Ajándék ez is, nehogy meggyanusítsatok, hogy magamnak is készítek valamit :)
Gabibarátnőm talált egy rengeteg virágmintás oldalt (sajnos nem mentettem el a címét), ahol beleszerettem ebbe a hihetetlenül egyszerű mintába. Annyit kell tenni, hogy 8 láncszemből kört készítünk, és ebbe a körbe 20 egyráhajtásos pálcát horgolunk. A folytatásban minden pálcába 2 pálcát horgolunk. Tehát a 2. sorban lesz 40 pálcánk, a 3-dikban 80 és így tovább a végtelenségig, vagy amíg elég bodornak nem találjuk a virágunkat.
Hamarosan játék lesz nálam, a nyeremény már kész, csak egy jópofa feladatot kellene kitalálnom még hozzá...

Ajándékbemutató

Ma gazdájára talált az egyik eddig rejtőzködő kreálmányom, úgyhogy jöhet a nagy bemutató :) És mielőtt valaki kérdezné, büszkén mondom, hogy igen, a csigákat (tészta) is én készítettem az üvegbe. Csak az üveget nem én fúttam :D

Ez a minta meg csak úgy született, fejből, és nagy örömömre visszabontások nélkül :)

sajtok

Hamarosan jön mostmár egy horgolós bejegyzés is, vagy inkább több is, de ma még titok minden. Ezért most nagy büszkeségeimet a saját készítésű sajtjaimat mutatom meg. Van natúr, fefferónis, provance-i fűszeres és pörkölt diós. És mind füstölve! A képen látható, hogy igancsak megfogyatokztak, nem vártak türelemmel a fényképezésig...

Barka fonalak már nálunk is

Carrie és Ccsigaház barátnőm belendültek és áthozták a határon nekünk is a csudaszép Barka fonalakat. Aki szeretne vásárolni, a képre kattintva megtalál minden információt. Csak tessék, csak tessék!

Virtuális barátság

A Virtuális barátság című kiállítás február 11-én nyílt meg a toplyai múzeumban, és a múlt század eleji újvidéki és topolyai gyermekek életével foglalkozik. A tárlat egyik kurátora Gazsó Hargita barátnőm, aki szívvel-lélekkel vezet körbe mindenkit a múzeumban. És nem megy ám el a látogató üres kézzel, kap egy szép könyvjelzőt, amin Lili és topolyai barátnője, Leona látható, valamint egy hangulatos képeslapot és selyemcukorkát is . Hargiék a témához kapcsolódó kézműves játszóházat is szerveztek, amin kisiskolások és felnőttek egyaránt résztvehetnek. Rögtön kaptam az alkalmon és én is beültem századelős hangulatú könyvecskekészítést tanulni. Gyurik Melinda, kishegyesi könyvkötőtől leshettük el a fortélyokat.
Aki kedvet kapott hozzá a tanév végéig megtekintheti a kiállítást.

Ajándékot kaptam

Váratlanul, csak úgy. Igazi meglepetés. A hétvégén meglátogattuk a gunarasi barátainkat és Dominika ezzel a szép szőtt táskával várt engem. És táskából nekem bizony sosem elég... Színek, tavasz, vidámság...

Mégsem

Elkészült végre a tavaszi nyakláncom, aminek még nem tudom a sorsát eldönteni, ugyanis nagyon tetszik, meg is tarhatnám, de lesz egy barátőmnek szülinapja is, akinek a ruhatárához jobban passzolna, de ő tavaly is ékszert kapott tőlem... szóval, nem tudom...
De most veszem csak észre, hogy képpel nem szolgálhatok, ugyanis nincs itthon a fényképezőgép. Na, de ha már elkezdetm ezt a bejegyzést, akkor ne legyen ilyen se füle se farka, küldöm az éterbe mindenkinek ezt a dalt
Szerintem tökéletes a mai délutánra :)

Réges régen

nincs élet a blogomon. Viszont a való világban zajlik az élet. Lett volna mit mutatnom karácsonyi témában, de úgy döntöttem megtartom a következő karácsonyi készülődési időszakra, akkor úgyse mutogathatom az épp aktuálisan készülő ajándékokat.
De azért lesz kép is a bejegyzéshez, hogy ne csak így üresben jelentkezzek. Volt anno egy játék, amikor még az 1000. bloglátogatónál tartottam. Voltak ötleteim a nyereménnyel kapcsolatban, de a nyertes konkrét kéréssel fordult hozzám. És mivel az Tihibarátom volt, nem tagadhattam meg a kérést :) Egy kisméretű Yoda mestert szeretett volna (3-4 cm-est), méghozzá köntösben és persze kapucnisban. Yoda mester el is készült egyhamar, de pucéran, és az a köntös csak nem akart összejönni. Nade, most karácsonyra összeszedtem minden varró tudományomat és felöltöztettem Yodát.

ui: Nézzetek be Beához, ha szeretnétek egy horgolt vagy gyurma nyakláncot nyerni.