Szappanfenyő

 

A Kultúrvarázs 2. adásába valami olyat készítettem, amit pár évvel ezelőtt ajándékoztam barátoknak, ismerősöknek karácsonykor. Nagyon tetszett a szappankészítés ötlete, amit hobbikatalógusokban láttam először. Csakhogy a hozzávalók beszerzéséhez a vilgávégére kellett volna mennem és nem is találtam olcsó mulatságnak. És akkor beugrott a jó öreg glicerinszappan. Lehet a boltokban kapni egy olyan fajtát, ami viszonylag sima felületű és téglalap alakú, ráadásul fenyő illatú is :) Innen már egyenes út vezetett a szappanfenyőhöz. Kartonsablont készítettem, majd egy hegyes tárggyal körberajzoltam a szappan mindkét felén. Egy szikével kivágtam a formát, ügyelve, hogy a szappan mindkét felén a minta mentén haladjak. Gyerekekkel is jó buli lehet elkészíteni, de a vágás fázist mindenképp felnőtt csinálja!
Egy elég rusztikus külsejű fenyőt kaptam, ami finomításra szorult. Egy rongy- vagy egy vattadarabbal és meleg vízzel símogatni kezdtem a szappant, így szépen lekopott a felirat és a fenyő éles vonalai is lágyabbá válltak. Megvártam míg megszárad a szappan és fonállal körbetekertem. Anno arany és ezüst cérnát használtam, most csak fehér fonalat a hó analógiájára. De lehetett volna gyöngyöket is felfűzni cérnára és azzal tekerni körbe a fát. Kedves kis figyelmesség vagy ajándékkísérő is lehet belőle. A fotózás már csak akkor jutott eszembe, amikor a gondosan előkészített szép prototípust el is ajándékoztam a kolléganőmnek. A képen látható példányt nagyon gyorsan készítettem, hogy beleférjek az 5 perces műsoridőbe, így nem tökéletes, de a lényeg mégis látszik :)

A Kreatív percekben azt is elmondtam, hogy a maradék szappanforgácsot se dobjuk el, ugyanis folyékony szappant készíthetünk belőle. A Kifli és levendula blogon találtam erre a receptre, ami végtelenül egyszerű és gazdaságos megoldás, érdemes akkor is megcsinálni, ha nem faragunk a szappanból fenyőfát :) Reszeljük le a szappant, majd a reszelék tömegének tízszeresével megeggyező vízmennyiséget öntsünk a reszelékhez (tehát pl: 2 dl reszelékhez 2 liter vizet) Melegítsük fel a masszát addig, míg el nem olvad a szappan (ne forraljuk!). Töltsük a folyadékot szappanadagolóba és hagyjuk kihűlni, hűlés közben be fog sűrűsödni. Kedves ajándék lehet az is, ha egy szép adagolóba vagy üvegbe töltjük a házi folyékony szappanunkat. 

Kellemes készülődést! :)

Csoki Mikulás DIY

Ti ettetek már finom Csoki Mikulást? Én, őszintén szólva, még nem. A csillivilli papír alatt általában valami édes képződmény van, amit én nem is neveznék csokinak. Lehet, hogy vannak finomak a drágább márkák között, de én még nem találkoztam olyannal. 

Edit kolléganőm megkért, hogy a topolyai Express Channel szerdán induló Kultúrvarázs című műsorában mutassak be valami kézzel készíthető tárgyat, ami kapcsolódik a Mikuláshoz, ugyanis szerdán este már ki kell tenni a kifényesített cipőcskéket az ablakba...

Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne a megfelelő. Olyat szerettem volna, ami egyszerű, a hozzávalói minden háztartásban megtalálhatóak és gyorsan elkészíthető. Így született meg a házi Csoki Mikulás ötlete.

Nem kell más hozzá, mint egy tábla finom csoki, némi színes papír, egy kis ragasztó és vattakorongok. Mielőtt műsorba kerülne  a dolog, készítettem egy prototípust. A szemöldökét legközelebb másként ragasztanám, mert így picit durcás lett az arckifejezése, mintha nem lenne elég tiszta az a cipőcske... De úgy gondoltam megmutatom, hogy ha valakinek megtetszik az ötlet, még legyen bőven ideje elkészíteni. Maga a folyamat a hozzávalók előkészítésétől kezdve a mérésen, rajzoláson, vágáson ragasztáson át a végeredményig 35 percet igényelt. Szerintem legközelebb még gyorsabban fog menni a dolog, mert már határozottan fogom tudni, hogy mit és hogyan csináljak.

Az igazán "elvetemültek" házi készítésű csokit rejthetnek a Mikulás ruhája alá, sőt az egész Mikulás készülhet filcből is, ami tartósabb, mint a papír és megmaradhat bábjátéknak...

Hogy tetszik?

Kezdhetném ezt a bejegyzést így is: Régen írtam már a blogra... De nem így kezdem :) Elhatároztam, hogy mindegy, hogy mi az ami kimaradt, majd bepótolom vagy nem (szinte az egész nyár kimaradt), de ha van időm és ihletem, akkor az éppen aktuális dolgokat márpedig felteszem.

A napokban ünnepelte Andibarátném a születésnapját és saját készítésű dolgokkal leptem meg. Az egyik egy levendulás fürdőgolyó, aminek nem épp golyó formája lett, de az szerintem mindegy is :) A masszát egy virág formájú sütiszaggatóba nyomkodtam bele, így nem golyó, hanem csini kis virág alakú lett. Képkészítés elmaradt a nagy izgalomban, de a receptjét megtaláljátok egyik kedvenc blogomon a Kifli és levendulán. Itt is köszönöm az ötletet! Még az ajándékozás előtt azért teszteltem a terméket, és meg kell mondjam, hogy egyszerűen csodás. Finom símogató, illatos, pezsgő, bőrápoló, nyugtató, lazító, hangulatos és még sorolhatnám. Próbáljátok ki! :) Hihetetlenül egyszerű és gyorsan elkészíthető...

A másik ajándék esetében a kép beszéljen először:

Szóval ez lett a végeredmény :) És, hogy mi ez? Hát egy pitypangos kívánságnyaklánc. Tudjátok: ha elfújod a pitypang ejtőernyőcskéit kívánhatsz valamit, ami majd teljesül... És mi lehet jobb ajándék sok-sok jókívánságnál? 

Az inspirációt a Pinteresten böngészve találtam, konkrétan itt. De ha a keresőbe beírjátok, hogy "wish dandelion necklace", akkor nagyon sok szép verzióját megtaláljátok. Az inspirációt továbbgondoltam Andisra és Krisztásra formálva és a rendelkezésemre álló alapanyagokat kihasználva. Sajnos fázisfotók készítésére nem volt időm, de azért leírom, hogy miből és hogyan készült, hátha valakit megihletek :) Az üvegcse egy kiürült autóillatosító (olyan kis kaptáros fakerete van). Ennyire apró parafadugót nem találtam, így azt süthető gyurmából készítettem, amibe már belesütöttem egy kis drótból hajlított szerelőpálcát is. Képzelhetitek mire lila, piros és sárga gyurmából (mert csak az volt itthon) kigyúrtam ezt a barna színt... De sikerült :) Az üvegcsét alaposan kimostam, kiszárítottam és pincettával belepakolgattam egyenként a pitypang ejtőernyőket. Azután univerzális ragasztóval beleragasztottam a kis dugót. A láncra felszereltem a kapcsot, majd az üvegcsét is. És végül egy pezsgőszínű szalagból (amit még az esküvői meghívóinkhoz vettem) apró masnit kötöttem az üveg nyakára. Így lett elegáns, és az üveg csavarmenetét is takarja. A masni csak rá van kötve, nincs odaragasztva, szóval, ha bepiszkolódna, vagy megunná a tulajdonos, akkor egyszerűen ki lehet cserélni akár más színűre is. 

Andi reakciójából ítélve megérte a szöszölést :D

Jó volt újra írni... :)