Krácsonyi vásár nálunk is

Azt hiszem első alkalommal szerveztek a mi kis falunkban karácsonyi vásárt. Az emberek nincsenek túlságosan hozzászokva, elég kevesen nézelődtek, és még kevesebben vásároltak... Az is igaz, hogy egy kicsivel nagyobb marketing sem ártott volna neki. Négy napig tartott. És ami még érdekes benne, az az, hogy anya papírkosarait is kipakoltuk. Mondhatom sikert arattak, szinte a kosarakból adtunk el a legtöbbet és sok dícsérő szót gyűjtöttünk be. De azért még maradt belőlük bőven, így holnap kiviszem a topolyai karácsonyi vásárra is, ahol egy kedves barátnőm, Dimény Ibolya gyöngyfűző fogja árulni őket a standján. És ugyanitt megtalálható Virág Bea gyöngy- és gyurmaékszer standja is, nézzetek be hozzájuk.

Boldogságmozaik 2

Jöjjön a második mozaik. Az elsőn szereplő dolgok is kezdtek karácsonyi hangulatba hozni, de a második, az végképp. A barátnők. Most Eninél volt a találkánk Bácsföldváron. Nehezen indult, mert éppen leesett az első hó, csúszós, nyálkás idő volt, mi pedig elég messze lakunk egymástól. Itt is köszönöm az én EgyetlenEmnek, aki nem sajnálva időt és energiát és nem kímélve autóját elvitt Becsére, aztán el is jött értem, mindezt azért, hogy ne a kis "lélekvesztőmmel" induljak útnak. Mondtam is neki, hogy ez nekem már karácsonyi ajándék. És még azt sem engedte, hogy az utiköltséget kifizessem. Szóval a Szerelmemtől a Barátnőimet kaptam karácsonyra ajándékba, ettől szebbet nem is kívánhatok.
Végül mindenki odaért, Sári férjestül és Dórikástól. Nagyon örültünk egymásnak, és Dórinak, mert egy igazi kis ennivaló mosolygós, barátkozós babóca. Meg is ajándékoztuk egy általunk készített zene, mondóka, mese válogatással és az általam horgolt kis angyalkával. A minta a Ravelryről letölthető, Mia Zamora Johnson mintája, én egy kicsit továbbfejlesztettem, és angyalszárnyakat is kapott, ami a képen nem látszik. Hát nem édes a Dóri, ahogy örül neki?
És a képen láthatóak az ajándékok, amiket a lányoktól kaptam karácsonyra. Esztitől egy kis édességtáskát. Enitől teát (vadcsersznyés-fahéjjast, amit nagyon szeretek) és cukorkákat. Anikótól egy hóember hűtőmágnest. És Sáritól saját készítésű szederlekvárt és azt a hófehér csizmácskát, amit szintén ő készített.
Az én ajándékaimat nem áll módomban megmutatni, pedig de szeretném (még 1-2 barátnőnek is készítek belőlük, de ők sokat nézelődnek errefelé, és nem szeretném, ha lebuknék).
Jól éreztük magunkat. És ez kösöznhető volt Eni anyukájának is, aki nagyon finom ebéddel várt minket. Húsleves, kirántott hús, Karađorđe szelet, kemencében sült töltött hús, és szintén kemencében sült házikenyér pirosan, gombaszósz, sültkrumpli és végül kompót. A korona pedig a kókusztekercs volt.
Szívem, lelkem és bendőm csurdultig tele :D

Boldogságmozaik 1

Zajlanak a dolgok, és nincs időm mindig felrakni a blogra, amit szeretnék. Így mozaikokat készítettem.
Továbbgondoltam az adventi koszorút, kapott egy kis pirosat, mert az azért hiányzott.
Lassan készülnek díszek is, a piros kis bogyók meg egy horgolt hópihe párosításából minimalista dísz született.
Minden szombaton kézműveskedünk a gyerekkel. Sok minden készült, de mivel segítő vagyok, nem mindig sikerül nekem is alkotni, de legutóbb azért összejött. Spárgát tapétaragasztóba áztattunk, aztán felfújt lufik köré tekertük. Miután megszáradtak, a lufikat kilyukasztottuk, kihúztuk a spárgavázból és a gömböket arany és ezüst festékkel befújtuk. Az angyalkák, a fenyő, és a csillag is hasonlóképp készült, csak nem lufival. Word-ben megrajzoltam a sablonokat, kinyomtattuk, aztán celofánt ragasztottunk rá, és ezen tekergettük a sprágát.
És az a szép fametszetre készített festmény? Mikulás napján a bajsai nőszervezet és helyi közösség meg szokta vendégelni a moravicai otthon mentálisan és halmozottan sérült lakóit. Kis műsor, uzsonna, tánc, ismerkedés, barátkozás, és persze jön a Mikulás is az ajándékokkal. Mi is kaptunk tőlük ajándékot, ezt a szép fametszetet. Nagyon szeretik az évnek ezt a napját, mert nem sok alkalmuk van kimozdulni az otthonból, nagyon lelkesek, és nagyon tudnak örülni az ajándékank és nekünk is...

Adventi koszorú

Ezzel a címmel jól lemaradtam a többi blogoló mögött, mármint, az adventi koszorú készítése egy-két héttel ezelőtti téma.
Szombaton kézműves foglalkozást tartottunk a gyerekeknek, és persze a segítőnek nem volt ideje saját koszorút készíteni. De benne volt a kezem nyoma jópár kislány koszorújában. És a fenyőtüskék nyoma az ujjaimban. Ezek után nem volt kedvem itthon hagyományos koszorú készítéséhez.
És egyszer csak jött az ötlet. Egy tányér (amiből csak egy van itthon), csoki és vanília illatú mécsesek, és az évek során magam által begyűjtött és a barátoktól kapott karácsonyi kellékek, egy kis fahéjj és egy kis szegfűszeg, na meg egy kis tujaág. És kész is az alternatív adventi koszorú. Bővíthető, akár minden gyertyagyújtás előtt átrendezhető, ha hervadozna a tujaág, kicserélhető. A kis kócos-raffiás-sóvirágos ágacska, amin egy hópöhöl üldögél Eni barátnőm kezemunkája.
Néha rámtör a semmi csicsa érzés, hát ez most olyan. És nem utolsó sorban 5 perc alatt összeállítottam. Csakhát a fényképezés... hagy maga után kívánnivalót, ugyanis a hangulat megragadása nem épp sikerült...

Adventi kalendárium

Nem tudom már pontosan mikor készítettem az elsőt, és honnan is gondoltam, azt, hogy az én Szerelmem jobban fog örülni neki, mint a karácsonyi ajándéknak, sőt talán még a gyerekektől is jobban várja. De így lett. Azt mondta, hogy olyan jóleső érzés, hogy ránéz reggel a minicsomagokra, és tudja, hogy gondolok rá.
Viszont eléggé időzavarban szenvedek, és valami miatt azt hittem, hogy a november 31 napos, és még ma lesz időm becsomagolni a kis banánoscsokikákat. És késő este vettem észre, hogy ez bizony nem így van. Lázas csomagolásba kezdtem. Az első háromnál még nagy volt a lelkesedés, aztán kezdtem fáradni, és a torkom is kapart egy kicsit. Főztem egy zsályateát, és új erőre kaptam. A kép nem igazán adja vissza a csomagolópapír színeit, és talán az sem látszik, hogy aranyszínű köröcskékre írtam rá a szorszámokat (CD-re író filctollal). Kár, hogy nem tudok jobban fotózni.
Reggel behuppantam a kisautómba és besonfordáltam hozzá. Nem volt otthon, dolgozott. Egy kis fonott kosárba belesorakoztattam a csomagokat és a cipősszekrénykére tettem.
Két perce hívott fel, hogy én vagyok a meglepetések királynője. És hogy milyen ravasz vagyok... Mondtam, hogy csakis az adventi angyalkák lehettek az elkövetők :-)

Megérkeztek...

...Ccsigaházhoz a szívfüggők. Azon a bizinyos bolondos keresgetős játékomon nyerte. Az árnyalatot ő választotta, és ha minden igaz Andilánya lesz a viselőjük. A képet tőle loptam, mert én elfelejtettem lefényképezni őket.