2010. április 26., hétfő

Ajándékot kaptam :-)



Szombaton voltak nálam kedves Barátnéim és kaptam nagyon szép tárolókat tengerifűből, egy szépséges csokrot meg egy kecsketejből készült szappant. Nem is tudtam, hogy mifelénk csinálnak ilyet. Nagyon jó kis dolog. Kukoricagríz is van benne, szépen leszedi az elhalt hámsejteket. És hajmosásra is tökéletes, meg a kiirritálódott bőrre. Annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy egy fotót se készítettünk... Nagyon sokat törtem a fejem, hogy mivel is vendégeljem meg őket. Végül egy hagyományos menü készült. Sütöttem egy jó kis kenyeret, főztem húslevest és sütöttem valami fasírtszerűt, meg egy nagy-nagy adag salátát retekből, uborkából, vajsalátából, snidlingből cukros-sós-ecetes-joghurtos-borsikafüves öntettel. A desszert pedig egy nagyon egyszerű gyümölcstorta volt. Minden jó volt, csak kár, hogy gyorsan elmúlt...

2010. április 22., csütörtök

Katák Sárának



Kedves barátném kislánya 3 éves lett. A pónik mellett a katicabogarak a kedvencei. És mivel pónit még nem tudok... Szóval lett egy katás hajpánt és egy katás kistáska. Azt hiszem sikerült a kedvében járnom. Ha valakit érdekel, a hajpánt leírását (első mintaleírás, amit én készítettem) itt megtalálja.

2010. április 21., szerda

Elérkezett a pillanat...


...hogy leszüreteljük első salátánkat a Mama kertjéből. És mi mást is készíthetnénk hozzá, mint rántásos kanalast. A dédim receptjei között nálam előkelő helyen szerepel. A rántásos kanalas önmagában nem egy nagy szám. De salátával, méghozzá snidlingessel... A tányér pedig szintén a régmúlt időket idézi meg egy furcsa történetet, amit ma hallottam a nagyanyámtól. A dédnagyanyám kapta ezt a tányért egy szomszéd családtól, ugyanis ők költöztek Németországba, hogy megakadályozzák a lányuk esküvőjét egy itteni montenegrói származású férfival. Jó pár év elteltével hallotta meg a nagyanyám, hogy a lány férjhez ment Németországban, született három gyermeke és végül egy repülőgép rázuhant a bevásárlóközpontra, ahol épp vásárolt... Ez a tányér pedig jó pár évet megélt, még egy munkatábort is átvészelt, a nagyanyám a palacsintákat szokta rajta tálalni... Nagyon szeretem, ha egy tárgynak van története. Manapság annyi mindent összevásárolunk és eldobunk, hogy mire a mi unokáink, dédunokáink felnőnek nem lesz egy tárgy sem, amihez emlékeket vagy történeteket kapcsolhatnánk majd...
De kanyarodjak csak vissza a mai ebédhez. Szóval, a kanalashoz összekeverünk tojást, vizet, sót, lisztet. Kifőzzük. Zsírban lisztet pirítunk szép barnára, és megsózzuk. A kanalasokat leszűrjük és a pirított liszthez keverjük. A salátaöntet: só, cukor, ecet, apróra vágott snidling. Szeretem mikor egy picit dominál a cukor a salátában. Néha zöldhagymával is készítjük. Nagyon egyszerű, és mi nagyon szeretjük. Lehet, hogy csak az emlékek miatt?

2010. április 14., szerda

Behemót az ördögi macska



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két egyetemista lány, akik együtt laktak. Az egyik éppen A Mester és Margaritát olvasta, és minduntalan felnevetett vagy hangosan szörnyűlködött, ezzel felkeltve a másik érdeklődését. Az olvasó lány ekkor felolvasta az éppen aktuális részletet és mindig beszámolt az előzményekről is. Ennek az lett a vége, hogy mindketten alig várták, hogy hazaérjenek az egyetemről és az olvasó lány felolvasson. Így falták be közösen az egész könyvet. És mindeközben mindenféle misztikus dolgok történtek a valóságban is...
Ez volt életem legszebb olvasásélménye.
Kölcsönkaptam az olvasótársnőmtől A horgolás bibliáját, ami hihetetlenül jó. Szenvtelenül sokáig volt nálam. Tegnap visszavittem végre, és úgy gondoltam, hogy cserébe jár egy kis meglepetés. Így született meg Behemót A Mester és Margaritából, nosztalgiából. Nem emlékszem már, hogy volt-e neki kalapja vagy nyakkendője, de ha nem is volt, Bulgakov biztos megbocsájtja nekem... A kalapot végül hozzávarrtam a fejéhez és egy akasztót is horgoltam rá, így lehet kulcstartó vagy mobilfityegő (csak ekkor már siettem és nem készültek újabb fotók).

2010. április 12., hétfő

mókus


Elveszítettem a kulcstartómat, ami iránytű is volt egyben. Szóval most, ha lehet még többször fogok eltévedni... De remek alkalom nyílt arra, hogy csináljak már valami kedvemrevalót magamnak. Rögtön eszembe jutott ez a mókus, egy borsa cikkben láttam még régen. Azóta égek a vágytól, hogy megcsináljam. Leírás nem volt hozzá, szóval megint freestyleban horgoltam. Meg vagyok vele elégedve, egyáltalán nem kellett visszafejtenem, első nekifutásra sikerült. Csak a lábakkal volt egy kis bosszúság, mert azok olyan aprók és vékonyak, hogy nagyon nehéz volt horgolni. Nem pont olyan lett, mint az eredeti, de nekem még így jobban is tetszik. Most állandóan nézegetnem kell :)
És hogy miért Mókus?
1. Mert az én egyik szerelmi becenevem, a nagy lobonc hajam és a mókusfarok analógiájára.
2. Mert szeretek rágcsálni mindenféle magvakat, a mogyorót nagyon.
3. Kicsit emlékeztet a Jégkorszak c. rajzfilm fanatikus ősmókusára, amin annyit nevettem, és néha én is úgy érzem magam, mint aki elérhetetlen után fut...
4. Mert a mókusok nagyon aranyosak :)

2010. április 9., péntek

újra újrahasznosítás



Mai ebéd zöldségleves és gibanica volt. A zöldséglevest imádom! Mindig azt teszek bele, ami épp van itthon. Most krumpli, sárgarépa, fehérrépa, (és itt jön az újrahasznosítás!) a tegnapi zöldbabfőzelék maradványai kerültek bele. Persze elengedhetetlen volt a friss petrezselyem, tárkony, lestyán. Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra a leves lestyán nélkül olyan, mint Dallas Boby nélkül :-) És az újrahasznosítás második fázisa következik, megpucoltam a húsvéti tojásokat (amik a kb. az egy óra hosszás hagymahéjbanfőzésnek köszönhetően még mindig ehetőek), és mikor már készen volt a leves, belepottyantottam. Még mindig maradt egy pár festett tojás, csak arra várnak, hogy megegyük őket. Azt hiszem holnap töltöttojás lesz... :) És aki pedig fúrt ki tojást, és nem tud mit csinálni a tojástrutyival, a rántottához meg nincs kedve, és még nem dobta ki, az süssön gibanicát. A jó gibanicának számtalan elkészítési módja van, én most így csináltam: O,5 kg rétestészta, O,5 kg túró, kb. 5 tojás, kis szódavíz, 1dl olaj, só, egy kiskanál sütőpor. A hozzávalókat jól összekevertem, kivéve a tésztát. Magas falú tepsibe rétegezem a tésztát és a tölteléket. Sütés előtt felvágtam négyzetekre és a tetejét megkenem egy picit olajjal. Aztán sütőben 22O fokon kb. 3O perc alatt megsült. Megesett már az is, hogy a töltelékbe kevertem kaprot, vagy apróra vágott kovászosuborkát, csíkokra vágott paprikát, szallonnapörcöket...

2010. április 5., hétfő

Húsvétoló

Minden kedves Idetévedőnek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!A húsvéti készülődés mindig zűrösebben zajlik a karácsonyinál. Az idén sem volt ez másként. De végül sikerült összeütni két sütit, befesteni 3O tojást hagymahéjjal és ötöt pedig a húsvétfára viaszos-írókás módszerrel. Az utóbbival nagyon megszenvedtem. Egyszer régen már csináltam ilyet, de úgy is vehetem, hogy ez most az első alkalom. Nem tökéletesek, de azért fel lehetett akasztani őket.


2010. április 2., péntek

Időutazás Erzsi nénivel


Tavaly augusztusban meghívtak egy aranylakodalomra. Nem tudtam elmenni, mert vizsgám volt. Mint kiderült, a házaspár szerette volna, ha megírom az eseményt a Magyar Szónak, mivel már 52 éve veszik... Mikor megtudtam, hogy miről is van szó, felajánlottam, hogy utólag megcsinálom, de addigra már egy újságírónő megígérte, hogy megírja. Örültem neki, hogy elintéződött a dolog és egy hivatásos fogja megírni, nem pedig én bénázok a cikkírással. Idén februárban összefutottam Erzsi nénivel a Prélón, és kérdeztem, hogy hogy sikerült a cikk. Kiderült, hogy az újságírónő nem ment el... Törtem a fejem, hogy hogyan lehetne ezt most bepótolni, olyan kedves emberek, és igazán nem kértek sokat... Beszéltem egy kedves ismerőssel a Magyar Szónál, ő felajánlotta, hogy elintézi, csak írjam meg, de aktualizáljam is a témát húsvéti színezettel. Hát ez lett belőle. És ami a cikkből kimaradt:

52 évvel ezelőtt



Erzsi néni ügyeskedéseiből